Az argentin tintahal horgászszezon véget ért, és az elmúlt évek legtermékenyebbjei közé került

   Április 22-én ért véget Argentína belvízi tintahalhalászati ​​szezonja. Mind a teljes fogás, mind a halászati ​​műveletek üteme a legjobbak közé tartozik az elmúlt években. A május 7-i állapot szerint a legfrissebb kirakodási adatok 186 992,3 tonnás halmozott fogást mutatnak, ami teljes mértékben mutatja a tintahalhalászati ​​ágazat általános erős teljesítményét ebben a szezonban. A fogást januárban és februárban koncentrálták, amikor is bőséges volt a tintahalkészlet a halászterületeken, a hajók halászati ​​haszna pedig jóval magasabb volt, mint az elmúlt évek hasonló időszakában. A kezdeti időszak bőséges erőforrásai hozzájárultak az éves összfogás gyors fellendítéséhez; az összkibocsátás márciusban is magas maradt, de az erőforrások fokozatosan csökkentek április után, különösen jelentős visszaesés a déli szélesség 44. fokától északra eső vizek megnyitása után.

   Az idei horgászszezon trendje megfelel az argentin tintahalhalászat szokásos mintájának: több hónapig koncentrált, magas hozam, majd az erőforráskészletek meredek csökkenése, mielőtt a szezon hirtelen véget ér. A kikötők elosztását tekintve Patagónia továbbra is a tintahalhalászati ​​műveletek fő területe. Továbbra is a Port Madeline a legnagyobb kirakodó kikötő 81 485,5 tonnával; Port Mar del Plata követi 50 929,4 tonnával; Port de Céado pedig a harmadik helyen áll 47 614,6 tonnával. A kirakodási mennyiségek közötti különbségek a kikötők között egyaránt tükrözik a patagóniai vizeken folytatott halászat magas aktivitását és a régió központi szerepét a szezonális logisztikában és az operatív irányításban.

   Bár az idei szezon fogási mennyisége elmarad a 2025-ös 17-évi csúcsrekordtól (203 956 tonna kirakodott 2025 végén), a 2026-os adatok még mindig azt igazolják, hogy az argentin tintahal az Atlanti-óceán délnyugati részén egy újabb nagy hozamú ciklusba lép. Mindössze három hónapos tényleges működéssel a teljes fogás történelmileg magas szinten marad. A halászati ​​nyereség jelentősen csökken a szezon vége felé, különösen a déli szélesség 44. fokától északra eső vizeken, ahol a halászhajók általában arról számolnak be, hogy nehezen találnak sűrű tintahalrajokat. A szétszórt halászati ​​területek, a hajónkénti fogás csökkenése és az alacsony erőforrássűrűség arra késztette az Argentin Nemzeti Halászati ​​Fejlesztési Intézetet, hogy szakmai tanácsot adjon, ami korai halászati ​​moratóriumhoz vezetett a tintahalfajok biológiai szaporodási ciklusának védelme érdekében. Annak ellenére, hogy a halászati ​​szezon utolsó heteiben lehűl az erőforrásokkal kapcsolatos helyzet, a 2026-os tintahalfogás összessége várhatóan pozitív lesz, ami ismét rávilágít e faj halászati ​​erőforrásainak rendkívül ingadozó természetére.

 
A tintahal erőforrásai a csúcsszezon után gyorsan csökkennek az állományban, ami folyamatos dinamikus kiigazításra kényszeríti a halászati ​​gazdálkodási politikákat és a halászhajók működési stratégiáit. A 2026-os horgászszezonra vonatkozó korai előrejelzések a 2025-ös rekord lehetséges áttörését sejtették, ami új történelmi csúcsot jelent. A déli szélesség 44 fokos vonala végül döntő választóvonal lett az északi és déli tintahalpopuláció alakulása között. Az északi és déli erõforrás-eloszlás és állomány közötti jelentõs különbségek mélyreható biológiai kutatást tesznek szükségessé, hogy pontosan azonosítsák ennek az eltérésnek a fõ okait.