Holdhal: Az óceán egyedülálló csemege

A holdhal, tudományos nevén *Mene maculata*, az Indiai- és a Csendes-óceánon élő halfajták. Jellegzetes formájukról és eloszlási tartományukról híresek.

Morfológiai jellemzők: A holdhal oldalról összenyomott, vékony és magas testtel rendelkezik, amely szemüveglencsére emlékeztet. A felnőttek hossza általában 10-20 centiméter, súlya pedig 75-200 gramm. Hasuk jelentősen ívelt, domború és vékony hasi szegéllyel, enyhén ívelt háttal, innen ered a nevük is. Pikkelyük nagyon kicsi, szinte láthatatlan, de kézzel tapintható. A szájuk kicsi, függőleges, visszahúzható, és felfelé dől, mint egy cső.

Az anális uszony alacsonyan helyezkedik el, viszonylag hosszú alappal, és felnőtteknél többnyire a bőr alá van eltemetve. A farokcsont rövid és oldalirányban összenyomott, a farokúszó mélyen villás, a felső és az alsó lebeny egyenlő hosszú. A medenceúszók kicsik, de közülük kettő különösen hosszú. A test felső része sötétkék, alsó része ezüstös-fehér, a mellúszók világossárgák. Az oldalvonal felett és alatt két-három sor fekete, kerek folt található, amelyek kisebbek a szem átmérőjénél.

Elterjedés és évszak: A holdhalak az Indiai- és a Csendes-óceánon elterjedtek. Hazámban főként a Dél-kínai-tengeren és a Kelet-kínai-tengeren találhatók, és a Dél-kínai-tenger adja a legnagyobb fogást. A halászati ​​szezon Hainan és Guangdong partjai mentén jellemzően áprilistól júliusig tart.

Gazdasági érték: A holdhalak viszonylag bőségesek, és jelentős gazdasági értékkel bírnak. Húsa hasonló a pomfretéhez, többféleképpen elkészíthető, általában párolva vagy sütve.

A holdhal nemcsak ízletes, hanem gyakori tengeri lény is, megértést és védelmet érdemel.