A Tilapia ismerete

A tilápiák gyors növekedésükről, környezettűrő képességükről és könnyű tenyésztésükről ismertek, így széles körben tenyésztik, és világszerte számos meleg édesvízi és sósvízi területre betelepítik. Általában sekély vizekben, például tavakban, folyókban és tavakban élnek, de túlélnek kis víztestekben vagy rizsföldeken is. Eurihalin jellegűek, ami azt jelenti, hogy a torkolatokban és a partközeli területeken változó sótartalom mellett élhetnek. Alkalmazkodni tudnak a 12-45°C hőmérséklethez, és erős a fejlődési képességük, különösen alacsony oldott oxigéntartalmú vizekben. Ez oda vezetett, hogy sok helyen invazív fajokká váltak, és a világ 100 legnagyobb invazív idegen faja közé sorolták. A legtöbb tilápia mindenevő, elsősorban vízinövényekkel és törmelékkel táplálkozik.

A tilápiának oldalról összenyomott teste, magas háta és vastag teste van, megjelenésében mandarinhalra vagy tengeri keszegre emlékeztet. Testüket cikloid pikkelyek borítják. Kicsi fejük, nagy szájuk, vastag ajkuk és éles, finom fogaik vannak a szájban, de márnák nincsenek. Hát- és végúszójuk kemény tüskék, az uszonysugarak erősek és élesek, fekete-fehér foltokkal. A tilápiák elsősorban a víz középső és alsó rétegében élnek, aktivitási tartományuk méretüktől és vízhőmérsékletüktől függően változik. A tilápiák bizonyos napi aktivitási mintát mutatnak: kora reggel, ahogy a víz hőmérséklete fokozatosan emelkedik, gyakran csoportosan úsznak a középső és alsó rétegekben; délben a felszín közelébe emelkednek, és ha megzavarják, gyorsan visszazuhannak; délutántól estig fokozatosan lesüllyednek a középső és alsó rétegbe; éjszaka pedig alul maradnak.

A tilápia fontos ehető hal, ízletes húsa, sűrű izomrostszerkezete, kevés intramuszkuláris csontja, valamint gazdag fehérje-, aminosav- és ásványianyag-tartalma miatt értékelik. Több mint tíz faját tenyésztik széles körben. Feldolgozható belőle zsigerelt tilápia, tilápia filé stb.